JUHÁSZNÉ BÉRCES ANIKO
Téli rózsa
Ablak elõtt rózsabokor,
szundít a téli alkonyon.
Ágán néhány száradt levél,
zörög, táncol, fújja a szél.
De lám, egyik ága hegyén,
ez egy csodával is felér,
ott virít egy szép rózsaszál,
nem zavarja jeges magány.
Mint lámpácska, szürke ködön
halványsárgán áttündököl.
Szirmain hópihe pihen,
átöleli pelyheivel,
puha álmot szõ szirmára,
és a téli virágzásra.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
